Rosie Andrews - A ​Leviatán



Nem titok, hogy a borító (na meg a KULT jelző) miatt tűnt fel a radaromon ez a bizonyos könyv, mert szerintem valami lélegzetelállítóan szép lett. Egyszerre elegáns, érdekes és feltételez egy nagyon eredeti történetet. A borongós fülszöveg csak megerősítette a gondolatmenetem a művel kapcsolatban. Mindezek ellenére kicsit sokáig húztam a kezdést, mert valahogy nem találtam megfelelő hangulatot a regényhez. Többször is nekirugaszkodtam mire végre sikerült igazán belekezdeni. Viszont onnantól fogva nem volt megállás, rendesen beszippantott a történet az egyei stílusával és megkapó történetével. Szeretem a történelmi fikciókat, mert ötvözi a történelem valamely valós aspektusát fiktív karakterekkel és cselekménnyel, ezért mindig úgy érzem, mintha a való világunk egy új dimenzióját ismerném meg. 


Manapság legyintünk az eltemetett történetekre, hiszen mesebeszéd mind, nagyotmondás és valótlanság. Azok mégis felbugyognak a repedések között, mert konok módon nem hajlandóak aláhullani a sötétségbe.


A történetben a XVI. századi Angliában járunk, egy olyan időszakban, ami politikailag viharosnak számít, a babonák és vallási buzgóságok pedig a fénykorukat élik és egy kis polgárháború is a képben van. Thomas Treadwater éppen a polgárháborús harcok közepette kér kimenőt, mert nyugtalanító levelet kapott a húgától, amitől arra kényszerül, hogy hazatérjen. Húga azzal vádolja Chrissa Moore-t, az új szolgálót, hogy megbabonázza az apjukat és ártást szór a termésre is. egyszóval, hogy boszorkány.

A könyv hangulata valami zseniális, olykor a nyárias 40 fokban kirázott a hideg. Eszméletlenül jól átjött az a borongós, zord atmoszféra, ahogy a XVI. századot szokták megjeleníteni. (Itt nem a romantikus regényekre gondolok, ott álltában minden csupa báj és kellem). Gyönyörűen megírt regény, mely megidézi a történelmi korszakot a maga legsötétebb valójában és remekül érzékelteti az akkori gondolkodásmódot, filozófiát, a nők helyzetét, boszorkányvadászokat és a boszorkányperek mögött meghúzódó önkényes talányokat.

Először öleltem át, és úgy passzoltunk, mintha egy gyermekkori kincset kaptam volna vissza, valamit, amit elveszítettem, de soha nem feledtem.


A regény a hangulatával fogott meg, de a cselekmény is izgalmas és érdekfeszítő volt. Volt ebben minden: boszorkányság, leviatán, kis vallás és ármánykodás is. Bár a boszorkányüldözést szerintem kicsit enyhén kezelte a regény, mert a korábban olvasottak alapján sokkal brutálisabb volt, ennek ellenére valóságosnak érződött. Az ütemezés jól sikerült, folyamatosan fent tartotta a figyelmem, az időbeli váltások pedig teljesen érthetőek voltak. A narratíva ügyesen egyensúlyozott a múlt és jelen történései között. Thomas szemszögéből követjük a történetet, aki maga nem hisz a természetfelettiben, inkább a racionalitás híve. Érdekes volt megfigyelni egy ilyen gondolkodást egy erősen babonás közegben.

Kezdetben nem tudtam, hova fog kifutni a regény narratívája, mert nem volt világos merre fele is haladunk. A boszorkányüldözés szerintem egy nagyon megkapó téma, mert racionális oldalról be lehet mutatni a babonás tömeg által, koholt vádakkal keltett káosz értelmetlenségét. A másik oldalról pedig el lehet vinni a történetet egy misztikus vonalba is. A regényben érdekesmód mindkét oldal meghatározó volt, egyszerre volt misztikus és babonás, de a józan észnek is sikerült horgonyt vetnie.

Inkább a jövőre gondoljon az ember. Nem fog örökké tartani a háború, mert az lehetetlen.


Összességében a kezdeti nehézségek leküzdése után hihetetlen gyorsan magába rántott a regény. Nagyon ajánlom, ha érdekel egy valódi, kissé horrorisztikus, gótikus mű mely ötvözi a XVI. század gondolkodásmódját és a természetfeletti lényeg egy magasabb szintjét, vagy szeretnél egy leheletnyi borzongást ebben a nyári melegben. Hangulatában hasonlít a Stacey Halls – Familiárisok című regényére, csak sokkal sötétebb, több a természetfeletti és egy másik társadalmi csoportot mutat be.

⭐⭐⭐⭐⭐


Fülszöveg:

Ébren van…

Norfolk, 1643. Angliát polgárháború szabdalja, Thomas Treadwater, a katona kelletlenül veszi tudomásul, hogy a nővére/húga hazahívja, mert azzal vádolja az egyik szolgálójukat, hogy gondatlanul bánt özvegy édesapjukkal. Mire Thomas hazaér, az édesapjuk már magatehetetlen, szélütést kapott, és az új szolga börtönben van, boszorkánysággal vádolják.
Thomas szereti azt hinni magáról, hogy észelvű, modern ember, de a történteket kibogozva nem pusztán babonaságokba botlik, hanem valami ősi, sötét titokba, amely egy korábbi hajótöréssel függ össze.
Ami eddig szunnyadt, most már nem hajlandó tovább pihenni.








You Might Also Like

0 comments