Lucy Clarke - Az elveszettek
Eltűnt repülő. Magányos, de kitartó testvér. Rengeteg titok. Lucy Clarke nagyon erősen bekezdett a történet elején. Annyira felcsigázta az érdeklődésem a minden nyom nélkül eltűnt repülővel és az aggódó testvérrel, hogy az már bosszantó volt. Az pedig remek ötlet volt, hogy már a könyv elején egy repülőgép katasztrófába csöppenünk, remekül átadta a feszült, kétségbeesett hangulatot és az érzést, amit az utasok átélhetnek egy ilyen szituációban. Nehéz lesz erről a műről spoilerek nélkül írni, mert, ha sokat elárulok lelövöm a könyv csavarját, így előre szólók, hogy az értékelő kicsit rövidebb lesz, mint amúgy, amennyit írni szoktam.
Ismered az érzést, amikor olvasol egy igazán jó könyvet, és teljesen magával ragad a világa? A képzeleted elutazik oda, a testedet azonban nem lehet becsapni: az nagyon jól tudja, hogy el sem mozdultál a kanapéról.
Na de kicsit lassítsunk, pár szó a történetről: Lori és Erin testvére, közösen készülnek a Fidzsi-szigetekre, hogy kiengedjék a fáradt olajat és kikapcsolódjanak. Már egy nagyobb reptéren vannak Ausztráliában, viszont az utolsó pillanatban összevesznek és Erin úgy dönt inkább hazautazik és nem repül tovább a testvérével. Pár napra rá viszont megtudja, hogy a repülőgép eltűnt a radarról, senki nem találja őket és ők sem adnak magukról életjelet. Kutatócsoportok indulnak, hogy megkeresék a repülőt, de a nyomozás kudarcba fulladt, elkönyvelték, hogy a repülőt egyszerűen elnyelte a föld. Röviden ennyi is, hogy ne legyen túlságosan spoileres a cselekmény.
A könyv váltott szemszögű: egyfelől a jelenben járunk és Erint követjük, ahogy felgöngyölíti az eltűnt gép ügyét, majd szépen lassan megismerjük a múltbeli eseményeket is testvére, Lori szemszögéből. Kiderül, hogy mi lett a repülővel és a baleset okára is fény derül. Lori fejezeteit sokkal jobban élveztem, mint Erinét, hiába volt nála a megoldás. Viszont, ami kevésbé tetszett és ami miatt 4 csillagot adtam 5 helyet, hogy a közepe fele egy kicsit ellaposodik a történet, mielőtt jönne a végjáték.
Nyilván vannak benne sejthető részek, de összességében engem sikerült meglepnie a regénynek. A cselekmény fordulatos volt és feszült, folyamatosan piszkálta az olvasót, mert mindig csak annyit árult el, ami a haladáshoz kellett. A teljes egész kép csak a regény végére áll össze, addig minden képlékeny és változó. Az írónő direkt úgy vezeti a cselekményt, hogy mindent és mindenkit bűnősnek gondoljunk és az utolsó pillanatokban is képes volt újabb és újabb meglepetéssel szolgálni a karaktereket illetően. Szerencsére nem hagy megválaszoltalan kérdéseket, így az olvasó sem pörög a végén folyamatosan.
Amikor ébren vagyok, mintha alvajáró lennèk, nem találom a helyem, mintha bármi, amit mondok vagy teszek, egyetlen nagy előadás része lenne. Tettetem, hogy élek.
Összességében egy jó kis thriller kerekedett ki, ami nyárra ideális választás lehet, mert elrepít minket a Fidzsi-szigetek csodás lagúnáiba. Szinte éreztem a sós levegő jellegzetes illatát, ami a levegőben lengedezett. A plot viszonylag hamar kitalálható, bár a könyvben kb az 1/3-nál erősíti meg a sejtéseinket, de a háttérben lévő történések miatt mégis érdekes és izgalmas marad a regény.
⭐⭐⭐⭐
Amennyiben érdekel a könyv a kiadó oldaláról bármikor meg tudod rendelni.
Egy gyönyörű, távoli szigeten ébredsz. Szikrázó, kék óceán, arany naplemente, a homokban alig egy-két lábnyom.
De ez nem szokványos vakáció.
A repülőgép roncsai mellett idegen járkál. Egy másik kést élez, az egyik pálma törzsére húz rovátkákat: számolja, hányan haltak meg. Mások a tábortűz árnyékai közül figyelnek – egyikükről sem tudod, mi a sztorija. Mindnek féltve őrzött titkai vannak.
Ez nem szokványos vakáció.
Nem szokványos sziget.
Nem szokványos strandolvasmány.
0 comments