Nagyon szeretem a borzongós, feszültséggel teli boszorkányos történeteket és bár szkeptikus voltam a regénnyel kezdetben, a végére nagyon megszerettem. Hazudnék, ha azt mondanám nem a gyönyörű borító keltette fel az érdeklődésem, de a belbecs is igazán magával ragadó. Tele volt önmarcangolással, szenvedéssel, boszorkányperekkel, modern kori kizsákmányolással és egy cseppnyi romantika fűszerezte mindezt.
Őszintén szólva 2,5 hónapig tologattam a könyvet a kis zsúrkocsimon, többször is nekifutottam, de egyszerűen képtelen voltam 5-10 oldalnál többet olvasni belőle egyhuzamban. Az okára nem tudtam rájönni, mert az, amit olvastam nem volt rossz, érdekes volt és tetszett is, de egyszerűen minden oldal egy küzdelem volt az elején számomra. Aztán végre megtörtént a várva várt áttörés és onnantól kezdve megállíthatatlan voltam, faltam a lapokat ezerrel, hogy megtudjam mi lesz Wallance és Hugó, na meg a többi szereplő sorsa és megismerhessem a keserédes történetüket.

