Kate Elizabeth Russell - Szép sötét Vanessám
Ez a regény engem teljesen összetört. Egyszerűen borzasztó érzés volt olvasni a sorait és átélni Vanessa helyzetét. Ennek ellenére nem tudtam letenni a könyvet és nem is akartam. Egyszerűen muszáj volt megtudnom, hogy mi lesz a könyv vége és a szereplők sorsa.
- Kiadó: Libri
- Kiadás éve: 2021
- Eredeti megjelenés: 2020
- Oldalak száma: 456
Fülszöveg:
Az okos és ambiciózus, mindössze tizenöt éves Vanessa Wye viszonyba bonyolódik nála huszonhét évvel idősebb, karizmatikus irodalomtanárával, Jacob Strane-nel. Tizenhét évvel később egyre több, a hatalmával és a tekintélyével visszaélő férfi ellen indul eljárás, és váratlanul Strane-t is szexuális zaklatással vádolja meg egy volt tanítványa, aki Vanessához fordul segítségért.
Vanessa lehetetlen választással szembesül: hallgasson, hiszen hajdani kamasz énje önként vállalta ezt a kapcsolatot, vagy értékelje újra a múlt eseményeit?
Hogyan hagyhatná cserben az első szerelmét, aki alapvető hatást gyakorolt az egész életére? Lehetséges lenne, hogy a férfi, akit tinédzserként szeretett, egyszerűen csak manipulálta őt? De hogyan lehetne ő áldozat, ha semmire sem kényszerítették? Egyáltalán mi az igazság, és mi történt valójában az iskolában?
A történet egy Vanessa nevű lányról szól, aki egy bentlakásos iskolában megismerkedik az angol tanárjával, aki molesztálja, tönkreteszi és az egész életét megkeseríti, de Ő ezt szerelemként fogja fel. Végig követhetjük iskolás és egyetemi időszakát, majd a felnőtt része egy darabját melyben átértékeli a kapcsolatot, amelyet tinédzserkorában folytatott. A könyv párhuzamosan halad, egyik fejezetben Vanessa múltjáról olvashatunk a következőben pedig a jelenbe térünk vissza, ahol folynak az események.
A múlt egyszerűen szörnyű volt. Borzasztó volt olvasni arról, hogy egy önbizalomhiányos lány miként esik áldozatul egy szörnynek. Hiszen Vanessa csak különlegesnek, gyönyörűnek szerette volna érezni magát, olyan személynek, akit valaki értékel. Magányos volt. Nem voltak barátai. Milyen izgalmas egy ilyen fiatal lány számára, hogy valaki észreveszi, valaki okosnak tartja, valaki szereti. Jacob Strane könnyen elcsábítja, manipulálja, megtéveszti, megerőszakolja és minden tettét igazolja valamilyen kacifántos monológgal, vagy egyszerűn Vanessát hibáztatja.
Ez az ára annak, ha az ember beszél, még ha a fikció mögé bújik is – attól kezdve, hogy kinyitja a száját, ez fogja meghatározni őt, akár akarja, akár nem.
Jacob
Strane okos volt. Gonosz és okos. Pontosan tudta, hogyan manipulálja Vanessát a
sorsra, vagy végzetre hivatkozva, milyen könyveket adjon neki, amivel még jobban
az ujja köré csavarhatja és képes volt sokszor a múltat is másképp előadni,
annyira hihetően, hogy Vanessa már-már a saját emlékeiben is kételkedett. Strane
múltjából is megtudunk ezt-azt. Az anyja „nagyon dühös” nő volt, aki nem törődött
a fiával. Felmerült bennem, hogy a pedofília mellett nincs-e esetleg valamilyen személyiségzavara, de laikus vagyok a témában, sajnos.
A legszörnyűbb az egész könyvben az volt, hogy Strane egész életében elkísérte és Vanessa egyszerűen képtelen volt továbblépni vagy másra összpontosítani, így egy ígéretes diákból egy olyan felnőtt lett, aki mindennap alkoholizált és csak betépve tudta egy kicsit elengedni magát. Tönkretett lélek lett barátok és kapcsolatok nélkül.
Ezek az elhallgatott dolgok az igazi szörnyetegek
Felmerül a kérdés. Mit csinált az iskola? Hol voltak a tanárok? Az egyértelmű jelek és Strane manipulációjának köszönhetően az áldozatot hibáztatták, Vanessa csak egy lány volt, aki belezúgott a tanárába és mindent csak kitalált. Ezen a ponton mélységesen fel voltam háborodva. Hogyan juthattak ilyen következtetésre? Miért nem vizsgálták ki alaposabban az ügyet?
Számomra az egész könyv érzelmileg fárasztó volt. Úgy érzem az író célja kifejezetten a fárasztás volt, hogy az olvasó kényelmetlenül érezze magát. Olyan pontos szexuális leírásokkal dolgozik, hogy nem akarja az ember egy 15 éves lányról és egy 44 éves férfiról ezt olvasni. Annyira hiteles volt az egész. Vanessa végig tagadásban élt, mert egyszerűen képtelen volt – és nem is akarta- feldolgozni, hogy mi is történt vele.
– Én nem izgatnám magam emiatt – felelem.
– Miért?
– Mert engem nem szokás észrevenni.
– Ez nem igaz – mondja. – Én nagyon is észreveszlek.
Összességében nem tudom jó szívvel ajánlani, ha úgy érzed ez a téma téged megbotránkoztat vagy előre tudod, hogy nem fogod „élvezni”. Tényleg kemény történet volt és bár én villámgyorsan elolvastam, sokszor éreztem, hogy lehet kicsit félre kéne tenni. ennek ellenére nem tudtam letenni, mert nem engedett a könyv. Ezek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy olyan történet, amire hosszú ideig emlékezni fog az ember és nem bánja meg az elolvasását.
5/5⭐
0 comments