Doron Rabinovici - A földönkívüliek
- Kiadó: Magvető Kiadó
- Eredeti megjelenés: 2017
- Magyar megjelenés: 2021
- Oldalak száma: 256 oldal
Fülszöveg:
„Lehet, hogy egy olyan társadalomban, amely képes a vágóhídra küldeni embereket, az igaz ember helye a vágóhídon van? A rádióban bemondják a szenzációs hírt: az idegenek megérkeztek a Földre. Az embereken úrrá lesz az izgatottság, az eufória és az ismeretlentől való félelem, ami súlyos zavargásokhoz vezet. Sol egy internetes gasztromagazin alapítója, munkahelye pedig hamar az események középpontjába kerül. Elindítják a Forráspont című talkshow-t, amelyben szakértők, összeesküvéselmélet-hívők és az utca embere mondhatja el a történtekkel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait. Felröppen a pletyka, hogy a földönkívülieknek egyetlen kérésük van, az önkéntes emberáldozat, ezért a világ televíziói elkezdik sugározni a viadalokat, amelyek bajnokaira sosem látott gazdagság, veszteseire pedig a vágóhíd vár. Amikor Sol egyetemista szomszédja, Elliot úgy dönt, hogy jelentkezik a műsorba, felgyorsulnak az események, és az újságíró rájön, milyen keskeny a határ a kényszer és a szabad akarat között. Rabinovici regénye sodró lendületű, sötét szatíra árulásról, megalkuvásról és a szenzációhajhász média felelősségéről egy olyan korban, ahol mindent a profit és az álhírek irányítanak. „
Te mit tennél, ha egy nap bemondanák a rádióba, tévébe, hogy leszálltak az idegenek közénk. Szkeptikus lennél a dologgal kapcsolatban? Esetleg örülnél neki? Félnél? Ebben a könyvben a „csináljunk beszélgetős műsort” az első, ami egy gasztronómiával foglalkozó blognak eszébe jut. Mikor erre a pontra értem a könyvben, eszembe jutott, hogy ma már az újságírás nem olyan, mint régen. Nincs oknyomozás, senki nem járt utána valójában leszálltak-e közünk az idegenek. Nyilván, csak a kormány tartja velük a kapcsolatot, csak velük állnak szóba.
Én próbáltam kivonni magam az általános hisztéria hatása alól, és ez Astriddal együtt annyira jól sikerült, hogy utólag az a kérdés merül föl bennem, hogy nem éppen ezáltal lettem-e része a mindennapi őrületnek. Mert normális-e ilyen helyzetben normálisnak maradni?
A könyvben már az első oldalakon kitör a pánik, a rettegés, a menekülés, amit meg is értek, hiszen világvége hangulat uralkodik mindenkin. Az emberek kirabolják a boltokat, visznek mindent, ami ehető és/vagy mozdítható, a bandák uralják az utcákat, de mindez pár hétig tart, mikor is kiderül, hogy az idegenek békével jöttek. Segíteni szeretnének nekünk megoldani a földi problémáinkat, csupán önkéntes emberáldozatokat várnak tőlünk cserébe. Így létrejönnek a viadalok, ahol a nyertest végtelen gazdagsággal ruházzák fel, a veszteseket pedig elfogyasztják az idegenek. A versenyeket mindenhol sugározzák, szinte mindenki ezt nézi csúcsidőben.
A könyv különböző kérdéseket feszeget. Az idegenek tényleg leszálltak, vagy csak a média vágyik (még)nagyobb figyelemre, mint amit így is kap? Feláldozni valakiket a közjó érdekében elfogadható, még akkor is, ha ez az áldozat önkéntes? Ki vonható felelősségre a szörnyűségekért? Esetleg mindannyian felelősek, akik hagyták ezt megtörténni? Azok is, akik nézték? Akik próbáltak nem foglalkozni ezzel? Miért hibáztatják oly gyakran az áldozatokat?
„Lehet, hogy mindig is köztünk voltak. Ki tudja. Teljesen mindegy. Csak annyi bizonyos, hogy mi – magunkra utalva – még mindig itt vagyunk. És ez önmagában is eléggé félelmetes. „
Komoly témái és kérdésfelvetései ellenére nagyon könnyen és gyorsan olvasható, már ha bírja az ember gyomra a dolgot. Szinte egy nap alatt elolvastam, (kisebb-nagyobb megszakításokkal) mert a maga 260 oldalával nem túl hosszú, de annál mélyebb tartalmat és jelentést hordoz a jelenlegi társadalmunkat jogosan kritizálva.
A szatíra része nem a legerősebb a könyvnek, de azért működött a dolog számomra, főleg a könyv első felében. A hangulat folyamatosan fokozódott, a történet egyre izgalmasabbá vált, majd a végén teljesen felrobbant. Összességében borzasztóan tetszett, és biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni hamarosan.
5/5⭐
0 comments