Mackenzi Lee - Loki: ​A csínytevő sorsa

Loki számomra egy nagyon megosztó karakter. Sokan szeretik, de sokan csak a Marvel filmek egyik galád szereplőjeként tekintenek rá, habár ő ennél sokkal összetettebb és érdekesebb karakter, amit a filmek is (és a Loki sorozat) szeretnének bemutatni. Ezért is volt számomra nagyon nehéz ezt a könyvet olvasni, mivel szeretem a skandináv mitológiát és a Marvel filmeket is, de Mackenzi Lee Lokiját nem éreztem idevalónak.

Figyelem! Az értékelés spoilereket tartalmaz a Marvel filmekre nézve

A történetünk kezdetén megismerjük a fiatal Lokit, aki bátyja árnyékában él, a család fekete báránya, de pontosan ő sem érti miért. Az egyetlen személy, aki szintén megérti és támasza Lokinak az Amora, a varázslótanonc, aki segít neki uralni az erejét és teljesen megérti Lokit, de idővel az útjaik másfelé viszik őket, így (anti)hősünk egyetlen mentsvára is kikerül az életéből.

A történet második felében már Midgárdon (a földön) járunk, ahol Lokinak fel kell derítenie egy sorozatgyilkos kilétét, aki mágiát használ a gyilkosságok elkövetéséhez. Hősünk itt ismerkedik meg a SHARP társasággal, akik mágikus történéseket figyelik a földön. Kapunk izgalmasnak ígérkező nyomozást (sajnos igen hamar lezárják), és érdekes mellékszereplőket, akik más perspektívákat tanítanak a varázslónknak.

– Jöjjön, felség. Megtisztelne, ha megmutathatnám, hogy birkózunk meg mi, emberek, a feszültséggel.
– Hogyan?
– Nagyon gyorsan és csúnyán lerészegedünk.

Szereplők tekintetében a fiatal Loki nagyon szimpatikus volt. Láttam, hogy szeretné, ha őt is úgy szeretnék, mint Thort és őt is elfogadnák olyannak, amilyen. Szerintem a történet nagy hibája, hogy a fentebb említett vádaskodás és az előítélet Lokival szemben a semmiből jön. Nem emlékszem olyan dologra regény elejéről, amiért ilyen mély utálatot vált ki az apjából és a többi felnőttből.  Loki témában járatosok tudhatják, hogy Loki-t örökbe fogadták, de én úgy tudom, hogy Odin nem engedte, hogy Loki megtudja, hogy mi és ki is ő valójában, és azt sem szerette volna, hogy úgy érezze, hogy különbözik a bátyjától. És ezeket a dolgokat nem tudtam figyelmen kívül hagyni olvasás közben bármennyire is szerettem volna.

Thorral elég keveset találkozunk a könyvben, de azok a részek, amikben szerepel igen humorosra sikeredtek. Thor személyén is látható, hogy fiatalok még, mondhatni nem esett még le az a bizonyos tojáshéj, de Thor személyiségét jobban sikerült megfogni, még ha egy kicsit le is lett húzva a személye. Egyértelmű, hogy kettőjük közül Loki az érettebb gondolkodású és ezzel ő maga is tisztában van. Viszont a származásával továbbra sincs, így számára nem egyértelmű miért ne lehetne ő Asgard és a kilenc birodalom királya. Volt egy jelenet a könyvben, amikor Loki és Thor diplomáciai útra mentek a jégudvarba és Loki megtanulta az egész udvari etikettet, Thor pedig tiszteletlen volt, felrúgott minden szabályt és mégis Loki lett, akit semmibe vettek és akin nevettek. Nehéz lehet más árnyában élni egész életedben, önkéntelenül is elkezdi magában táplálni az irigységet. 

– Milyen édes apa-fiú tevékenység. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor megmutatod a gyerekeidnek, hányféle világvégét előidéző módszert tárolsz a pincédben.

Odin nem lett a kedvenc szereplőm, nagyon igazságtalannak éreztem a viselkedését Lokival szemben. A kettejük párbeszédei olyan szomorúak voltak, mindig csak a letolást kapta bármennyire is igyekezett. Mindezeket egybevetve nem csodálkozom, hogy Loki későbbiek folyamán a sötétség felé fordult a vágyott elismerésért. Odinban él a félelem is, hogy túl nagy lesz a hatalma, a varászereje és ez esetleg Asgard végét is jelentheti. Szerintem Odin kényszerítette félig-meddig a csínytevés ösvényére Lokit azzal, hogy valódi esélyt sose adott neki a bizonyításra.

A történetben felbukkan még Theo, Mrs.Sharp, akikkel Loki együtt dolgozik a fölödön. LMBTQ+ színekben pompázik egy kis l'amour is, hogy a romantika fanoknak is jusson egy falat. Igazából két falat is jut, de nem szeretnék spoilerezni a történettel kapcsolatban ;) .

A humor egy fontos tényezője a könyvnek, az írónőnek sikerült jól átadni Loki szarkasztikus és egyébként roppant intelligens humorát. A sok cselekmény között felfrissülés volt olvasni a jobbnál-jobb beszólásokat vagy ironikus megjegyzéseket. Ez egy hatalmas plusz pont a regénynek és nagyon nagy erőssége is.

– Nem hiszem, hogy jó hatással van rád.
– Ezt ismételd meg, de most takard el az egyik szemed, úgy, esküszöm, mintha atyánk lennél.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az idegen szavakat mindenhol szépen ügyesen, a történetbe szőtten megmagyarázzák, így nem kell attól félni, hogy valaki olyan szóval vagy fogalommal fog találkozni, amit esetleg nem ért. Nincs belőlük sok, de ha valaki nem látta a filmeket és a mondavilágban sem járatos, annak furcsának tűnhetnek elsőre a Midgard, Asgard vagy Mjölnir szavak.

A borítóról is szeretnék még pár szót ejteni, mert nagyon szépségesre sikeredett. Loki kicsit ijesztő rajta, de az összképre egyszerűen jó ránézni. Kicsit meseszerű, de mégis komoly, a lámpák a szélen megidézik a viktoriánus Angliát, ahol a történet nagy része játszódik.

Összességében szuper olvasmány, ha valaki nem ismeri annyira a Marvel univerzumot és el tud vonatkoztatni a filmes Lokitól és egy kicsit jobban meg szeretné ismerni az gondolatait és ambícióit. Hossza ellenére gyorsan lehet vele haladni, nagyon könnyen olvasható, minden korosztály számára szórakoztató lehet. A korábban említett hibától eltekintve egy humoros, izgalmas és cselekményes történetet kapunk Loki fiatal éveiről.