Újabb #POV könyv értékeléssel érkezem. Ahogy azt már tudhatjátok, Kolibri kiadó a #POV sorozattall a világ sokszínűségét és különböző látásmódokat szeretne bemutatni, ezzel is felhívni a fiatalok figyelmét a változatosságra. A sorozatban már 6 könyv is megjelent. amiből én már 5-öt el is olvastam. Nagyon tetszik ez a kezdeményezés és kíváncsi vagyok, milyen könyvek, témák fognak még helyet kapni a kolibri kiadónál ebben a sorozatban. Az eddigiek alapján tényleg nagyon színes a felhozatal és fontos témák kerülnek előtérbe.

Lucy Foley munkássága számomra már nem ismeretlen, korábban volt szerencsém elolvasni a Vadászparti (értékelés) és Vendéglista (értékelés) című könyveit is. Nekem mindkét történet nagyon tetszett, de ami igazán kiemelkedő volt számomra, az maga a hangulat, amit az írónő boszorkányos ügyességgel teremtett meg. Ezek után egyértelmű volt, hogy a legújabb magyarul megjelent könyvét is elolvasom, de a fülszöveget olvasva feltűnt, hogy most semmilyen zárt teret nem kapunk. A Vadászpartiban egy világvégi üdülőben jártunk télen, ahol a hóesés miatt semmilyen segítség nem érkezhet, a Vendéglistában pedig egy szellemjárta szigetre kalauzol minket az írónő, ahol egy hatalmas vihar miatt nem érkezhet időben segítség. A Lakás Párizsban című könyvnél viszont semmilyen világtól elzárt teret nem kapunk, így kíváncsi voltam sikerül e az írónőnekk újra kiváltania belőlem azt a borzongató, feszült hangulatot mint a korábbi két regényében.

Bevallom, kicsit féltem a folytatástól, mert az első rész olyan jól sikerült, hogy úgy voltam vele, azt képtelenség überelni. Kicsit pánikoltam, hogy talán csak egy egyszeri csoda történt, amit nem lehet megismételni. Valamennyire igaz is lett a balsejtelem, mert számomra nem múlta felül az első részt, de ennek ellenére nagyon élveztem ezt a nyomozást és kalandot is. A korábbi könyvnek megvolt az újdonság varázsa is, hiszen viszonylag ritkán olvasok krimit, főleg fiatal lány nyomozóval.

Bár már több része is megjelent a sorsfordító történeteknek, én nem tudtam mire számítsak mert még egyet sem olvastam el közülük. Igaz, hogy megvan az ‘Ez hát a szerelem’ (amit innen is köszönök Bettinek :D ), de még nem sikerült rá sort keríteni. Sokáig fontolgattam, hogy bevállaljam-e a könyvet, nem vagyok esetleg már túl felnőtt hozzá, de úgy voltam vele, hogy ha nem tetszik, legalább nem kell beszereznem a sorozatban már megjelent köteteket, viszont ha tetszik, akkor bővíthetem a véget nem érő TBR listámat és lesz egy jó okom, hogy miért az ez hát a szerelmet olvasgatom a recik helyett.

Alapvetően a könyv és témája kevésbé tartozik az érdeklődési körömbe és a keleti kultúrában sem vagyok jártas. Nem is terveztem elolvasni a művet, amíg valaki nem említette a Prológusnál, hogy nagyon jó volt és ezzel meghozta hozzá a kedvem. Ezt követte a másik dolog, ami miatt már szerettem volna megismerkedni a regénnyel: a Kolibri kiadó #POV (point of view) sorozatába tartozik és abból már 2 könyvet kiolvastam (Bocs, hadd bőgjem ki magam & Telihold volt aznap) és mindkettő nagyon tetszett, így úgy döntöttem ezentúl az összes #POV könyvet beszerzem és elolvasom. Szerencsére nem vagyok lemaradva, mert még csak 3 db jelent meg, amit nem olvastam.

Sokáig gondolkodtam, hogy megéri e folytatni a Vastündérek sorozatot, ugyanis bár az első része a regénysorozatnak nagyon nosztalgikus volt, kicsit csalódtam is benne. Volt bennem egy kis félelem, hogy el fogom rontani ennek a sorozatnak a szép emlékét az újraolvasással, ugyanis 25 éves fejjel már teljesen máshogy láttam az első könyvet, mint 14 évesen. (Fiatal fejjel imádtam a történetet, első fantasy olvasmányaim között volt.) Viszont a mesés borítónak nem tudtam ellenállni ezért úgy gondoltam adok még egy esélyt a sorozatnak. Érdekesség, hogy sosem olvastam teljesen végig a sorozatot. Amikor a 4. rész megjelent éppen egy “nem olvasós” életszakaszban voltam, így sosem tudtam meg mi lett Ash, Puck és Meghan sorsa.