Fülszöveg:

„Küzdelmes az élet Willa, Grace, Freya és három húguk számára. A hat, anya nélkül maradt lány egy tanyán él és dolgozik rettegett apjuk és egy átok árnyékában. Mikor megérkezik a vidékre a titokzatos Telihold vásár, a legidősebb lány, Grace végre egy kis vidámságot csempészhet az életébe, ám másnap, mikor a mutatványosok tovább vándorolnak, neki is nyoma vész. Willa utánaered, az Elveszett mocsáron át követve nyomait, ahol sűrű árnyak gyülekeznek. Ha sikerül közöttük átvergődnie, és egyesíteni családját, talán az apja által rejtegetett titkokra is fény derül, és szembenézhet legmélyebb félelmeivel… „

Fülszöveg:

„A jól ismert mesében mintha csak egy álom elevenedne meg: a kedves leány az erdőben összetalálkozik a jóképű herceggel.

Ezt a történetet is sokan és sokféleképpen mesélték már. A leányról azonban mindig kiderül, hogy voltaképpen egy hercegnő, akit egy Sötét Tündér megátkozott, hogy egy rokkával megszúrja az ujját, s ettől örök álomra szenderüljön. S bár a három jó tündér igyekszik ezt megakadályozni, a hercegnőn beteljesedik az átok. Ám a jó végül diadalmaskodik: a leány szerelmese az igaz szerelem csókjával felébreszti a hercegnőt, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Őszintén szólva 2,5 hónapig tologattam a könyvet a kis zsúrkocsimon, többször is nekifutottam, de egyszerűen képtelen voltam 5-10 oldalnál többet olvasni belőle egyhuzamban. Az okára nem tudtam rájönni, mert az, amit olvastam nem volt rossz, érdekes volt és tetszett is, de egyszerűen minden oldal egy küzdelem volt az elején számomra. Aztán végre megtörtént a várva várt áttörés és onnantól kezdve megállíthatatlan voltam, faltam a lapokat ezerrel, hogy megtudjam mi lesz Wallance és Hugó, na meg a többi szereplő sorsa és megismerhessem a keserédes történetüket.

 

Az Agave könyvek Eduardo Sacheri negyedik könyvét hozza el nekünk magyarul. Ez a meseszép borítós regény a szerelem, házasság, házasságtörés és összességében a női sorsok témája körül forog. A szereplőben olyan kérdések merülnek fel, hogy lehet-e egyszerre két ember iránt szerelmet érezni és megtapasztalhatjuk egy házasságtörő gondolatait, szorongását és önostorozását is.

 

A 2022-es tavaszom talán egyik legjobban várt olvasmánya az Árulások volt Bridget Collinstól. Még tavaly olvastam tőle a Könyvkötőt, amely teljesen megbabonázott a téma eredetiségével, az írásmódja mesés volt, a szemkápráztató borítót meg szerintem nem is kell említenem. (Miután megérkezett többen is mondták, hogy ez a legszebb könyv, amit láttak). Összességében hatalmasra tette a lécet második regénye számára.

 

A legtöbb ember számára nem ismeretlen Emily Brontë Üvöltő szelek című műve, ugyanis valamilyen formában már szinte mindenki találkozott vele. Nekem például kötelező olvasmány volt a gimi egyik évében, de ezt iskolája válogatja. Rengeteg feldolgozás készült belőle az évek során, 10 darab minimum és ne feledkezzünk meg a különböző átdolgozott vagy modernkorba helyezett verziókról sem.

Kiadásokat tekintve kicsiny hazánkban is számtalan fordításban és különböző köntösben megjelent. Nagy örömömre az örök kedvencek sorozat részeként 2022-ben a Menő könyvek elhozta nekünk az eddigi legszebb kiadást. A borító gyönyörű, a szürke hangulat remekül átadja a könyv hangulatát. A fordítás is emészthetőbbre sikerült, mint a társai. A modernebb szóhasználat nem vett el a regényből, viszont könnyedebbé tette az olvasást. (Igen, olvastam már más fordításban is mielőtt bárkiben is felmerülne az ellenkezője).

Rengeteg klasszikust olvastam korábban, de a legtöbb mű, ami a kezembe került általában az arisztokrácia életéről, mindennapjairól és szerelmi cselekvéseiről szól. Számomra ebből fakad a regény egyik szépsége, ugyanis az Üvöltő szelek nem az akkori kor társadalmi normáit mutatja be, hanem éppen szembe megy mindennel, amiről korábban olvastam. A finomságokat és szabályokat a kukába hajítja és minden társaságtól messze élő, illendőségeket mellőző karaktereket tár elénk 2 generáción át.

A regény hangulata nyomasztó és nyugtalanító, kicsit kísértetjárta, hiszen van benne egyfajta különös misztikum, amiről nem tudunk meg sokat, de kellően megmozgatja az olvasó fantáziáját. A helyszín és tájleírásokat nagyon szerettem, szinte láttam magam, ahogy én is baktatok a szereplőkkel a szeles és dombos vidéken.

A karakterekből csak úgy árad a magányosság, némelyikből a gonoszság is. Heathcliff maga lesz a megtestesült gonosz, de ő sem születetett eredendően álnoknak, de Emily megmutatta mit tesz az emberrel, ha folyamatosan semmibe veszik és elhitetik az emberrel, hogy nem ér semmit. A megszállotsága Catherine Earnshaw iránt is ebből fakad, ugyanis lényegében ő volt az egyetlen személy a ki kedvességet, sőt szeretetet mutatott irányába. A szereplők számomra visszataszítóak voltak és senkivel sem tudtam szimpatizálni a fiatalabb második generációs Cathy-n kívül, de iránt is inkább szánalmat éreztem. Ennek ellenére volt valami szánalomra méltó mindegyik karakterben.

A könyvet én imádtam, viszont úgy gondolom, hogy valaki vagy szereti vagy nagyon utálja a regényt, nincs köztes út, de biztos vagyok benne, hogy a regény mindenkiből képes kiváltani érzelmeket. Nem egy boldog, szerelmes regény, ugyanis Heathcliff és Cathy közösen tesznek tönkre maguk körül szinte mindenkit. Valamilyen szinten nyilván jelen van a romantika, de a hangsúly sokkal inkább a tetteken és azok miértjén van. Ezt bizonyítja, hogy a mesélő, sokszor előrevetíti a szereplők sorsát, hogy ne a kimenetelre összpontosítsunk, hanem a tettekre és érzelmekre.

Szerkezetét tekintve összetett, már-már bonyolult, ennek ellenére érhető, nem kavarodik bele az ember. Szerintem szépen keretbe foglalja a történetet Mr. Lockwood két látogatása. Az elsőben elmeséi neki Nelly a múltat, második látogatása alkalmával már a jelenben vagyunk.  Lehetne még hosszasan elemezni a művet, hiszen népszerűsége nem véletlen, nívós olvasmány mely kivívta az irodalmárok elismerését is.

Összességében én továbbra is szeretem ezt a regényt minden szörnyűségével együtt. Örülök neki, hogy újra olvastam és Amennyiben számodra is kötelező olvasmány, vagy szívesen ismerkednél nehezebb művekkel mindenképpen a Menő könyvek kiadását ajánlom. Ki ne akarna egy ilyen szépséget látni a polcán? 

⭐⭐⭐⭐⭐

 

 

Fülszöveg:

Házassága zátonyra fut, így Kate Granger hazatér a szülei otthonába, a Felső-tó partjaihoz, hogy összeszedje magát – ám a sekély vízben egy meggyilkolt nő holttestére bukkan. A nő furcsán régies ruhája ráncaiban egy csecsemő rejlik – ugyanolyan kihűlt és békés, akárcsak az anyja. Senki sem tudja azonosítani a nőt. Kivéve Kate-et. Ő ugyanis látta már. Az álmaiban… Száz évvel korábban egy szerelmi történet tragédiával zárult, ám a rejtély feltáratlan maradt. Eljött az ideje annak, hogy a tó elárulja a titkait. Ahogy sorra bukkannak elő a rejtélyek, Kate egyre mélyebbre szédül egy kísérteties legenda örvényeiben, melyet generációkon át csak suttogva adtak tovább. Most Kate-en a sor, hogy meghallgassa. A halott nő kinyúl a sírjából, Kate pedig felé hajol. Találkozniuk kell, még ha csak álmokban is, hogy helyrehozzák a múlt vétségeit.

Lenyűgöző, vérfagyasztó regény az „Északi gótikus regények királynőjének” a tollából.

Wendy Webb története már a borítójával kilóra megvett magának. Az első percben, amint megpillantottam tudtam, hogy nekem kell ez a könyv! Éreztem, hogy szeretni, sőt imádni fogom, annak ellenére, hogy van egy kis krimi beütése. Sejtéseim nagyjából helytállóak voltak, de sajnos mégsem imádtam annyira, mint azt előre elterveztem.

A történet elején megismerkedünk főszereplőnkkel Kate Granger személyében, aki éppen válik a férjétől. Hazaköltözött a szülővárosába, mert úgy érezte, hogy szüksége van egy kis egyedüllétre és nyugalomra a megterhelő idők után. Az otthon ismert környezete megnyugtatja, de elkezdik furcsán életszerű álmok gyötörni, olyan mintha belelátna valaki más életébe. Néhány nappal később pedig teljesen megdöbben, mert egy halott nőt sodorpartra a tó, Kate pedig teljesen megdöbben, mert ezt a nőt látta az álmaiban is. Minél mélyebbre hatol a rejtélyben, annál furcsább dolgok kezdenek vele történni.  

Már az első oldalakon elvarázsolt a könyv stílusa és misztikuma, mert nem is sejtettem, hogy ennyire átjárja majd a természetfeletti a történetet. Az írónő remekül szővi a mese szálait és kellően feszült hangulatot teremt, hogy a történet megtartsa a borongós, titokzatos mivoltát. Maga a könyv egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább kísérteties hangulata van. A regény elolvasása nem feltételezi, hogy majd csak lámpafényél képes aludni utána az ember, sokkal inkább a múlt és a jelen történetvonala körül forog a történet fő cselekménye.

A regény két szálon fut. Egyrészről figyelhetjük Kate-et, amint elkezdi felgöngyölíteni az eseményeket szeretett unokatestvére és egy nyomozó segítségével, de sokszor kapunk bepillantást abba is, hogy mi történt 100 évvel korábban a múltban. Persze a teljes kép csak a végén áll össze egésszé. A múltban játszódó jelenetek engem sokkal jobban elvarázsoltak, mint a jelen. Imádtam, hogy úgy volt megírva, mintha csak egy mesét olvasnék, de érezhető volt, ahogy hangulat egyre jobban fokozódik és töretlenül megy a katarzis felé.

A karakterekben most sajnos nem sikerült úgy elmélyednem, mint szoktam, de ebben a történetben ezt nem bántam. Sokkal jobban élveztem külső szemlélőnek lenni, mintsem főszereplőnek. A tragikus szerelmi történet megszorongatta a szívemet, a titokzatos tavi lény pedig kellően felcsigázott, alig vártam, hogy megtudjam mi is történt.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett az az utolsó néhány fejezet. Annyira szép és jó volt a könyv hangulata, majd néhány fejezet erejéig átment egy kissé nevetséges mozifilm szerű valamivé, felszáll a klisévonatra, amit nem tudok hová tenni. Mintha az utolsó előtti néhány fejezetet valaki teljesen más írta volna meg… Nekem egyáltalán nem hiányzott. Viszont legalább nem hagyott nyitott kérdéseket és nem bízott semmit az olvasók fantáziájára. Kerek egész történetet kapunk, úgy ahogy annak lennie kell. Nyilván sokszor jót tesz egy könyv végének, ha az olvasó fantáziájára bízunk dolgokat, de azzal engem ki lehet kergetni a világból. Olykor szeretek elmerengeni azon, hogy „mi lett volna, ha…”, de sokkal inkább szeretem az olyan történeteket, amelyeknek van lezárása.

Összességében számomra remek olvasmány volt, tetszett majdnem minden sora a végét leszámítva. Kellően fent tartotta a figyelmem és sosem unatkoztam olvasás közben. Olykor kiszámítható a cselekmény, de szerintem tartogat még meglepetéseket. Engem sokkalta jobban érdekelt a misztikum vonala, mintsem a bűneseté, de ez egyéni preferencia.

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésed, itt tudod megrendelni: Könyvmolyképző Kiadó

⭐⭐⭐⭐

 

 

Fülszöveg:

„Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni. Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell. Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe. ”

 

Fülszöveg:

„Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese. Hippi anyja nevelte fel Los Angelesben, a középiskolát sem fejezte be, drogdíler haverok között és alkalmi munkákból élt, húszévesen pedig egy rejtélyes gyilkossági ügy egyetlen túlélője lett. A kórházi ágyán kínálják fel neki a második esélyt, a felvételt a világ egyik legrangosabb egyetemére. De miért neki? És ki mozgatja a szálakat?

Alex hamarosan különleges képessége miatt és a titokzatos jótevői megbízásából a Yale titkos társaságainak okkult tevékenységét felügyeli. A tiltott mágia alkalmazása viszont baljósabb és veszélyesebb, mint ahogy azt akár a legparanoiásabb elme is elképzelheti.”

 

Sara Raasch neve sokaknak ismerős lehet a Hó mint hamu sorozatból, ami elég vegyes fogadtatást kapott a magyar közönségtől, de ez nem gátolta meg a Könyvmolyképző kiadót abban, hogy elhozza nekünk az írónő másik sorozatát. Ez a fiatal felnőtteket célzó fantasy regény egészen különleges megközelítést talált a mágia használatára, továbbá a könyvet kalózok, felkelők és egy kis vallási fanatizmus színesíti. Külföldön nagy népszerűséget kapott a LMBTQ+ címke miatt, de őszintén nem sok M/M jelenet van benne, ami pedig van az is inkább beszélgetés.