Szántó Dániel munkássága nem ismeretlen számomra, ugyanis már olvastam tőle korábban 2 krimit is, viszont most teljesen új vizekre evezett és belevetette magát a high fantasy világába. Bár a korábbi regényei nagyon tetszettek, mégis volt bennem egyfajta félelem a műfaj iránt, mert ellentétben a krimivel, fantasyt rengeteget olvasok és ezért az elvárásaim is sokkal magasabbak. Amikor elolvastam a fülszöveget egyből megcsapott Tolkien hagyatéka, vonható egyfajta párhuzam a két mű között, (nagy hatalmú tárgy, ami kapzsivá tesz, tündék, segítő öreg varázsló, stb…) de kíváncsi voltam, hogy mindezek ellenére sikerül-e Daninak más irányba elvinnie a történetet és valami újat alkotni, vagy sem. Spoiler: számomra sikerült, de hogy miért is, azt lentebb olvashatjátok.

Azt gondolná az ember, hogy 2022-ben a vámpíros könyvek és filmek/sorozatok időszaka már leáldozott, ennek ellenére időről-időre felbukkannak Netflixen, vagy egy új könyvsorozat formájában. Bár jelenleg a tündérek korszakát éljük, hála egy ismert írónőnek, de számomra a vámpírok sosem mentek ki a divatból. Így nem is értem, hogyan maradhatott ki az életemből Richelle Mead - Vámpírakadémia című sorozata (aminek az első részéből készült film, a Netflix pedig most feldolgozza filmsorozat formájában is), aminek már kb. 15 éve jelent meg az első része angolul (2007), én mégis csak 2022-ben jutottam el odáig, hogy elolvassam. Biztos vagyok benne, hogy közrejátszik, hogy a korábbi borító nem igazán nyerte el a tetszésem, de az Agave új köntöst adott neki, ami már felkeltette az én figyelmem is. Viszont egy szép borító csak fél siker, lássuk milyen belülről a könyv.

Finlay Donovan már az első könyvben belopta magát a szívembe a hóbortos bérgyilkosságával, a folyton ragacsos gyerkőceivel és a szerethető bébiszitter- akarom mondani könyvelőjével, Veróval, aki mindig Finlay társa volt a bajban. Azért a szexi rendőrt és még szexibb ügyvédet sem felejtem el megemlíteni, akik segítségével az írónő egy kis szerelmi háromszöget és romantikát csempészett az egyébként humoros könyvbe. Én az első könyvet szívből imádtam és nem érdekelt, hogy az egész egy kicsit irreális, és pont mindig minden nyom előttük volt. Kicsit a véletlenekre épített, de szerintem a regény nem szándékozott egy halál komoly krimi lenni és nem is szabad úgy felfogni. Ezek után azt hittem, hogy még minimum egy évet kell várnom a következő részig, de nem. Az Agave kiadó még ugyanabban (!!!!) az évben elhozta a második rész, mint az elsőt az én legnagyobb örömömre.

V. E. Schwab munkássága nem volt ismeretlen számomra, tavaly olvastam tőle az Addie LaRue láthatatlan életét (értékelés), és így értékeltem: “Ez a könyv egyszerűen: FANTASZTIKUS! LEHENGERLŐ! GYÖNYÖRŰ! Csupa nagybetűvel mind.” Teljesen megbabonázott és elindított bennem egyfajta rajongást az írónő könyvei iránt. Azóta más regényeit is elolvastam, de amikor megláttam, hogy jön a Gallant, ráadásul az eredeti borítóval, olyan izgalom és izgatottság lett úrrá rajtam, ami könyvek terén ritkán szokott megjelenni. Szinte számoltam vissza a napokat a megjelenésig, de előtte még angolul bele-bele olvasgattam, hogy jobban fájdítsam a szívem, hogy még nem jelent meg. De már eleget írtam az érzelmeimről, jöjjön inkább az értékelés. 

Szerintem már sok könyv értékelését kezdtem így idén, de az első dolog, ami megragadta a figyelmemet a könyvvel kapcsolatban az az iszonyatosan menő és csodás borító volt. Már korábban is felfigyeltem a regényre és nem tudtam összetenni fejben, hogy egy ilyen gyönyörű borító hogyan takarhat egy horror fantasy/sci-fi sztorit, de a történet elolvasása után már minden világos lett. Amennyiben szeretnétek olvasni a regényt készüljetek egy nagy adag érzelmi rettegésre, mert a regényben lévő lelkek nagyon sötétek tudnak lenni, pont mint maga a történet. Nem egy megszokott történet, de a maga módján nagyon különleges.