Alapvetően a horror és weird irodalom távol áll tőlem, de már régóta szerettem volna Veres Attilától olvasni valamit, és ebben a kötetben megtalálható egy novellája, így gondoltam tökéletes választás lesz. Segít majd jobban megismerni a munkásságát és hogy érdemes-e beszereznem a többi művét. (Spoiler: igen.) Meg amúgy is mindig örömmel nyitok a számomra idegen zsánerek felé, hiszen mindenhol lehet kincseket találni. A koncepció már önmagában is nagyon tetszett: a világ különböző pontjairól gyűjtenek horror sztorikat egy kötetbe. Viszont így, hogy van benne magyar vonatkozás még szuperebb az egész, ilyenkor mindig elönti a szívem a büszkeség.

Bár viszonylag ritkán olvasok ismeretterjesztő irodalmat (értsd: soha) Frank Schätzing könyvének hangzatos címe és gyönyörű zöld borítója felkeltette a figyelmem. Elég sokszor hallani különböző médiákban arról, hogy mennyire rossz helyzetben van a bolygónk és klímája, az ózonréteg és a sarkkörök jégtakarója. Elég, ha csak a saját bőrünkön észrevehető változásokra gondolunk, pl. egyre melegebb nyarak, havazás nélküli telek, kiszámíthatatlan hőmérséklet ingadozások, eltűnő Velence és még sorolhatnám. Mégis úgy érzem, hogy az emberek (köztük én is) nem veszik ezt eléggé komolyan, hiába érezzük a bizonyítékokat nap mint nap a saját bőrünkön is. És, hogy miért nem? Erre lényegében egy szóval is lehet válaszolni: Profit. Mindenki a pénz hajkurássza, hiába van már annyi, hogy az unokájának unokája is kényelmesen megélne belőle, de a több mindig jobb. Ebben a könyvben az író tényekre támaszkodva érteti meg és mutatja be nekünk, hogy mi fog történni, ha ilyen ütemben pazaroljuk tovább a bolygónk erőforrásait.

Számomra Sarah J. Maas az az író, akinek mindig el fogom olvasni a könyveit, mert az Üvegtrón sorozatával évekkel ezelőtt levett a lábamról és azóta bizalmat szavazok minden regényének, pedig sokszor nem kellene. Ha régebb óta követitek a blogom, akkor tudhatjátok, hogy az újabb könyveit (pl. Ezüst lángok udvara vagy Crescent City- A föld és vér háza) nem igazán sikerült megkedvelnem. De ennek ellenére adtam egy esélyt a folytatásnak, mert az egész multiverzum dolog nagyon érdekfeszítő és kíváncsi vagyok, hogy végül mit fog kisütni az írónő ebből hatalmas katyvaszból. Ugyanis én már elvesztettem a fonalat az egyes könyvekben található utalások között és a reddit bugyrait bújom újabb és újabb információkért. De ezt majd kifejtem egy későbbi posztban, most jöjjön az Ég és lélegzet házának spoilermentes értékelője.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lecsúszik ez a regény. Egyik este csak beleolvastam, hogy majd másnap folytatom… erre eltűnt 100 oldal. Másnap pedig 200..upsz. Szóval remélem ennyiből érthető, hogy mennyire beszippantott. Viszonylag ritkán olvasok skandináv krimiket, de mindig el kell kezdeni valahol. Azt előljáróban elárulhatom, hogy a regény után valószínűleg többet fogok a krimik felé nézelődni, mert nagyon élveztem ezt a könyvet és a történet is magával ragadott. 

Az Aranyhaj és a nagy gubanc az egyik kedvenc disney mesém (fun fact: a kis hableány a legeslegkedvencebb mesém), így nem is volt kérdés, hogy elolvasom a könyvet, mert a retellingek mindig egy új ízt adnak a már jól ismert történetnek. Viszont mindig bennem van a félelem, hogy vagy nagyon ugyanolyan lesz, mint az eredeti, vagy pedig túlságosan más és rá sem ismerni a történetre. Korábban még csak két könyvet olvastam a twisted tale sorozatból (Ez hát a szerelem: nagyon tetszett, Tükröm, tükröm: kevésbé tetszett), így kicsit nehéz volt előre belőni, hogy milyen sorsra ítélem a regényt. 

A fülszöveg elolvasása után nekiálltam a regénynek és egy cuki rom-comra várvam,ahol a nők majd összefognak és kiadják az útját a több lóra játszó pasinak. Gondoltam egy jó kis “velünk nem szórakozol” regény lesz, ahol a lányok majd barátnők lesznek és közben rendbe jön az életük a férfitól elszenvedett trauma után. Ó hogy én mekkorát tévedtem. Korábban még nem olvastam az írónőtől, pedig az Ágybérlő és az Otthon csere is érdekelt, de valahogy mindig elfeledkeztem róla, így amikor megláttam, hogy jön új könyve egyből lecsaptam rá. Tartsatok velem ebben a spoiler mentes értékelésben.

Hűha, bevallom nehéz lesz erről a regényről írnom spoilermentesen, mert wow. Kicsit még össze kell szednem magam utána, mert nem tudom mi volt ez az egész. Volt itt minden, pedofilia (nem túl részletesen), sorozatgyilkos, furcsa pszichiáter, alkoholizmus, bántalmazás (szintén nem túl részletesen), így még kicsit kótyagos vagyok a regény után és nem tudom eldönteni, hogy hihetetlenül tetszett vagy csak én sem vagyok teljesen komplett. Mert mindent összevetve én le sem tudtam tenni a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy sokaknál ki fogja verni a biztosítékot, így előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem egy leányregény és meg kell acéloznia magát annak, aki szeretné elolvasni.

Csak annyit mondok: Whaaaaaaat. Az írónőtől korábban már olvastam a Ne higgy a szemének című könyvet, és elég nagy hatással volt rám a végén a csattanó, így nem is volt kérdés, hogy máskor is fogok tőle olvasni. Szeretem, ha egy regény képes arra, hogy igazi katarzist építsen fel szépen lassan. Az inszomnia is hasonlóképp ütött, annyi különbséggel, hogy míg a korábban említett könyvet néhol kicsit untam, ez teljesen elvarázsolt és megrémisztett már az első pillanattól kezdve.

Kicsit döcögősen indult a kapcsolatom a regénnyel, mert az elején nagyon elkapott, majd kicsit leeresztett a végére pedig megint ellopta a szívem. Bár tudtam, hogy ez nem egy rom-com lesz, valamiért mégis arra számítottam, ne is kérdezzétek… Viszont egy sokkal komolyabb hangvételű regényt olvashattam, ami rengeteg dolgot zúdított egy rövidebb regénybe, mégsem éreztem úgy, hogy sok lett volna.

Jay Kristoff és Amie Kaufman neve nem volt számomra ismeretlen. Bár korábban csak Amie-től olvastam (Lehullott csillagok), Jay Kristoff munkásságát egy ideje nyomon követem a külföldi bookstán. Nagyon örülök neki, hogy a Könyvmolyképzőnél az Auróra-ciklus mellett radar alatt van a Vámpírbirodalom is. Biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni az írótól, mert Aurora felemelkedésével engem egy életre megvettek maguknak mindketten. Na de vágjunk is bele az értékelésbe, mert oldalakat tudnék szentelni annak, hogy mit miért akarok elolvasni a Könyvmolyképzőtől.

Nagyon szeretem a borzongós, feszültséggel teli boszorkányos történeteket és bár szkeptikus voltam a regénnyel kezdetben, a végére nagyon megszerettem. Hazudnék, ha azt mondanám nem a gyönyörű borító keltette fel az érdeklődésem, de a belbecs is igazán magával ragadó. Tele volt önmarcangolással, szenvedéssel, boszorkányperekkel, modern kori kizsákmányolással és egy cseppnyi romantika fűszerezte mindezt.

Korábban még nem hallottam Angela Petch nevét, amit jelenleg hatalmas veszteségként élek meg, ugyanis egy remek írónőről van szó!!! Hogy lehetséges, hogy még nem találkoztam vele, mikor élek-halok a történelmi regényekért, főleg azokért, amik valamilyen módon érintik az egyik viláháborút. Teljesen váratlanul ért, hogy (ezzel együtt) már 5 regénye is megjelent magyarul. Mind Itália egyes részeire kalauzol el minket, de főleg a toszkán régióba, ahol sajnos személy szerint még nem jártam, de a regény után muszáj leszek ellátogatni Barira.