A legtöbb ember számára nem ismeretlen Emily Brontë Üvöltő szelek című műve,
ugyanis valamilyen formában már szinte mindenki találkozott vele. Nekem például
kötelező olvasmány volt a gimi egyik évében, de ezt iskolája válogatja. Rengeteg
feldolgozás készült belőle az évek során, 10 darab minimum és ne feledkezzünk
meg a különböző átdolgozott vagy modernkorba helyezett verziókról sem.
Kiadásokat tekintve kicsiny hazánkban is számtalan fordításban
és különböző köntösben megjelent. Nagy örömömre az örök kedvencek sorozat
részeként 2022-ben a Menő könyvek elhozta nekünk az eddigi legszebb kiadást. A
borító gyönyörű, a szürke hangulat remekül átadja a könyv hangulatát. A
fordítás is emészthetőbbre sikerült, mint a társai. A modernebb szóhasználat
nem vett el a regényből, viszont könnyedebbé tette az olvasást. (Igen, olvastam
már más fordításban is mielőtt bárkiben is felmerülne az ellenkezője).
Rengeteg klasszikust olvastam korábban, de a legtöbb
mű, ami a kezembe került általában az arisztokrácia életéről, mindennapjairól
és szerelmi cselekvéseiről szól. Számomra ebből fakad a regény egyik szépsége, ugyanis
az Üvöltő szelek nem az akkori kor társadalmi normáit mutatja be, hanem éppen
szembe megy mindennel, amiről korábban olvastam. A finomságokat és szabályokat
a kukába hajítja és minden társaságtól messze élő, illendőségeket mellőző
karaktereket tár elénk 2 generáción át.
A regény hangulata nyomasztó és nyugtalanító, kicsit
kísértetjárta, hiszen van benne egyfajta különös misztikum, amiről nem tudunk
meg sokat, de kellően megmozgatja az olvasó fantáziáját. A helyszín és
tájleírásokat nagyon szerettem, szinte láttam magam, ahogy én is baktatok a
szereplőkkel a szeles és dombos vidéken.
A karakterekből csak úgy árad a magányosság,
némelyikből a gonoszság is. Heathcliff maga lesz a megtestesült gonosz, de ő
sem születetett eredendően álnoknak, de Emily megmutatta mit tesz az emberrel,
ha folyamatosan semmibe veszik és elhitetik az emberrel, hogy nem ér semmit. A
megszállotsága Catherine Earnshaw iránt is ebből fakad, ugyanis lényegében ő
volt az egyetlen személy a ki kedvességet, sőt szeretetet mutatott irányába. A
szereplők számomra visszataszítóak voltak és senkivel sem tudtam szimpatizálni
a fiatalabb második generációs Cathy-n kívül, de iránt is inkább szánalmat
éreztem. Ennek ellenére volt valami szánalomra méltó mindegyik karakterben.
A könyvet én imádtam, viszont úgy gondolom, hogy
valaki vagy szereti vagy nagyon utálja a regényt, nincs köztes út, de biztos
vagyok benne, hogy a regény mindenkiből képes kiváltani érzelmeket. Nem egy boldog,
szerelmes regény, ugyanis Heathcliff és Cathy közösen tesznek tönkre maguk körül
szinte mindenkit. Valamilyen szinten nyilván jelen van a romantika, de a
hangsúly sokkal inkább a tetteken és azok miértjén van. Ezt bizonyítja, hogy a
mesélő, sokszor előrevetíti a szereplők sorsát, hogy ne a kimenetelre összpontosítsunk,
hanem a tettekre és érzelmekre.
Szerkezetét tekintve összetett, már-már bonyolult, ennek
ellenére érhető, nem kavarodik bele az ember. Szerintem szépen keretbe foglalja
a történetet Mr. Lockwood két látogatása. Az elsőben elmeséi neki Nelly a
múltat, második látogatása alkalmával már a jelenben vagyunk. Lehetne még hosszasan elemezni a művet, hiszen
népszerűsége nem véletlen, nívós olvasmány mely kivívta az irodalmárok
elismerését is.
Összességében én továbbra is szeretem ezt a regényt
minden szörnyűségével együtt. Örülök neki, hogy újra olvastam és Amennyiben
számodra is kötelező olvasmány, vagy szívesen ismerkednél nehezebb művekkel
mindenképpen a Menő könyvek kiadását ajánlom. Ki ne akarna egy ilyen szépséget
látni a polcán?
⭐⭐⭐⭐⭐
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése