Eduardo Sacheri - Így ​szerettelek

 

Az Agave könyvek Eduardo Sacheri negyedik könyvét hozza el nekünk magyarul. Ez a meseszép borítós regény a szerelem, házasság, házasságtörés és összességében a női sorsok témája körül forog. A szereplőben olyan kérdések merülnek fel, hogy lehet-e egyszerre két ember iránt szerelmet érezni és megtapasztalhatjuk egy házasságtörő gondolatait, szorongását és önostorozását is.

Argentínában járunk az 1950-es évek elején. Megismerjük a Fernández Mollé család 3. leánygyermekét, Ofeliát, aki jegyben jár vőlegényével és házasságkötésre készülnek. Szereti a választottját és vele szeretne lenni, ugyanakkor elkezd gyengéd érzelmeket táplálni a húga (Delfina) jegyese, Manuel iránt. Ők ketten nagyon egy hullámhosszon vannak, a gondolataik szinte azonosak és számos alkalommal fejezték be egymás mondatait. Saját maga számára is furcsa a helyzet, nem is ismeri fel elsőre, hogy mit is érez. Már a kezdeti lopott pillantások is teljesen felbolygatják Ofélia megszokott és jól működő életét és elég gyorsan teljesen kétségbeesik.

Néha szeretnék olyan lenni, mint Rosa. Kevesebbet gondolkodni. Kevesebbet kétkedni. Kevesebbet szenvedni.

Bár több mint 300 oldalt olvastam és majdnem sikerült meggyőznie az írónak, hogy itt bizony szerelem van, én úgy gondolom, hogy Manuel és Ofelia kapcsolata nem volt valódi. Éreztem közöttük a szikrát, de nem éreztem teljesen igazinak, hiszen nem is volt az, csupán egy hosszú viszony. Szerintem a kapcsolatuk Ofelia részéről a kezdetekkor a „biztos jól választottam?” kérdésre alapult, majd később a bujkálás és titkolózás izgalma is fokozhatta azt. Nyilvánvalóan hatalmas lépés összekötni valakivel az életed és emiatt előfordulhat, hogy megkérdőjelezi az ember a saját döntéseit, de kíváncsi lettem volna, hogy hogyan boldogulnak együtt ők ketten (Ofelia és Manuel), mindenféle zavaró tényező nélkül, rendes házasságban.

A romantikus szál eléggé slow burn és nem magára a kapcsolata, hanem annak következményeire fókuszál. A leíró részek leginkább Ofélia gyötrelmeit taglalják, a kétségbeesését és azt, hogyan próbálja megmagyarázni tetteit. Valójában megértettem őt, de sajnáltam is Delfinával és a párjaikkal együtt, mert nem tartom fer dolognak, amit velük tettek. Viszont másrészről szerintem Ofélia mégis helyesen cselekedett, hiszen nem akart tönkre tenni két családot, de nem tudott szabadulni az érzéseitől több év távlatából sem.

Vajon minden generáció arra van ítélve, hogy szembeállítsa saját erkölcsi normáit az idősebbekével? Jobban mondva mindegyikünknek el kell döntenie, hogy átveszi vagy megtagadja az idősebbek normáit?

A regényben Ofélia és Manuel mellett megismerhetjük a család többi tagját is. Mabel és Rosa, a két idősebb testvér, akik a könyv elején már házasok, Delfina Manuel menyasszonya és a legfiatalabb testvér. Rita néni, aki a családdal együtt lakott egy üde színfolt volt a történetben, mert bár elég egy házsártos és gonosz nő volt, biztos vagyok benne, hogy nem szándékosan lett ilyen. Nem volt saját élete, a testvére családjával lakott, ki volt szolgáltatva mások jóindulatának és e mellett még döntéseket sem hozhatott, hiszen nem ő volt a ház asszonya. Elég magányos élete lehetett és ez a magány mindenki megkeserített volna.

Említésre méltó még, hogy megismerhetjük az 1950-es évektől Argentína politikai helyzetet is. Nyilvánvaló, hogy ebben az időkben a nőket kevésbé foglalkoztatta a politika (vagy ha foglalkoztatta is, nem sok beleszólásuk volt) és a különböző felkelések, így ezeket az információkat a férfiak beszélgetéseiből tudhatjuk meg, akik előszeretettel vitatkoztak a helyzetről a vasárnapi ebéd mellett. Bevallom, számomra ezek a részek kicsikét unalmasak voltak, mert a politika nem igazán érdekel, de összeségében örültem, hogy ezzel is bővíthettem a tudásom. A férfiak állandó politikai egymásnak feszülése és a felkelés szele megtörte a folytonos gyötrődést és adott a regénynek egy kis ízt is.

… néha egyetlen vitán, egy vágyon múlik az életünk alakulása, aztán történik valami, ami mindent megváltoztat, mindent felülír, és a régi vágyból semmi sem marad.

Így a végére egy pár szó a borítóról: Alapvetően úgy gondolom, hogy a kék és narancssárga szörnyen mutat együtt, viszont itt valamiért működik. Talán a kék sötétebb, szürkés árnyalata miatt, de szerintem ez a borító nagyon jólnéz ki. És plusz pont neki, hogy nem fénylik, így sikerül mindenféle csillanás nélkül fotózni.

Összességében tetszett a könyv és jó volt egy családregény (szerűséget) is olvasni, mert eléggé elhanyagoltam ezt a zsánert az utóbbi időben. Azoknak fog igazán tetszeni ez a történet, akit nem zavarnak a lassú folyású kapcsolatok és szeretik egy karakter legmélyebb gondolatait is megismerni. A szerelem, mint érzelem mellett erősen jelen van a család iránti és a testvéreket összekötő erős szeretet is, hiszen Ofelia legtöbb döntése a családja vagy a testvére(i) iránti szeretetből fakad.

⭐⭐⭐⭐

A könyvért hálás köszönet az Agave Kiadónak.

MEGRENDELEM

Fülszöveg: 

Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel. Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.