Lucy Foley - Vendéglista

 

Az írónő korábbi könyvét, a Vadászpartit, főként a hangulata tette számomra emlékezetessé, a lapok közül áradó feszültség és vihar előtti csönd. A Vendéglistával kicsit más volt a helyzet. Éreztem, hogy az írónő próbál egy hasonlóan feszült hangulatot megteremteni, viszont nekem ez most annyira nem jött át, számomra nem sikerült azt a komor hangulatot megteremtenie. Viszont a történések… az valami agyeldobós volt!

A történet elején megismerhetjük a fontosabb karaktereket. Jules a menyasszony (avagy bridezilla), aki egy nagysikerű internetes magazin vezetője. Igazi boss lady minden tekintetben. Olivia a koszorúslány és egyben Jules mostoha húga is. Egy igazán komoly trauma van mögötte, ami felemészti és tönkreteszi az életét. Helen, a létszámfeletti. Kilóg a képből minden tekintetben, de ő Jules legrégebbi barátjának (Charlie) a felesége. Will, a vőlegény és a legjobb barátja Johnno. A kettejük barátsága mindenki számára érthetetlen, ugyanis Will egy feltörekő sorozat főszereplője, Johnno pedig egy lecsúszott füves, akinek egyszerűen nem sikerül sínre terelnie az életét egy gimnáziumi trauma után. Tudom, hogy soknak tűnik, de megismerhetjük Aoife-t, aki az esküvőszervező. Őket mind összeköti több különböző szál, de hogy ez pontosan mi, az csak a könyv végére lesz tisztán látható.

De a nosztalgia már csak ilyen – a gyermekkori emlékek zsarnoksága, amelyek oly csodálatosnak és tökéletesnek tetszenek.

Maga a cselekmény nem pörgős, ennek ellenére gyorsan lehet falni a lapokat. Igazi slow burn történetfolyammal találkozunk és bár nekem nem a kedvencem, ebben a könyvben nagyon jól működött. Minden fejezetben van valami szösszenet, egy elszólt mondat, amiből nagyon szépen kirajzolódik a könyv végére a cselekmény mozgatórugója. A hazugságok és titkok egyszer csak a semmiből elkezdenek záporozni fejezetről fejezetre és az ember kapkodja a fejét, hogy most kivel mi is történik.

Felépítést tekintve a történet 2 napot foglal magába. Az esküvő előtti napot, amikor csak a közeli barátok vannak a szigeten és csak elrejtett utalásokkal találkozunk. A másik nap az esküvő napja, amikor a tökéletes pár kimondja a boldogító igent majd találnak egy hullát. Igazán mesés kombináció. A két nap eseményei folyamatosan váltakoznak épp úgy ahogy a szemszögek is. Minden fejezetben más szereplőről olvashatunk és ezek úgy váltakoznak, mintha csak fényképeket nézegetnék. Tetszett, hogy csak a végén derül ki a meggyilkolt személy és a gyilkos kiléte (hasonlóan a vadászpartihoz).

Mert szülőként vannak bizonyos érzések, amelyek elől nincs menekvés… nem számít, milyen szar alak voltál, nem számít, van-e hozzá jogod vagy sem. És az egyik ilyen ösztönös érzés az, hogy megvédd minden áron.

Összességében nekem nagyon tetszett, sokkal jobban, mint az írónő korábbi könyve. Olyan valóságosak voltak a karakterek problémái, bár lehet kicsit túlzásba esett, hogy ennyire összekötött mindent, de magamon is tapasztalom, hogy milyen kicsi is a világ valójában. Megvolt a legtöbb szereplőnek a saját csontváza a szekrényben, ami vagy kiborul vagy nem. Biztos vagyok benne, hogy még néhány napig gyötörni fog ez a történet és a végkimenetel, mert bár valamilyen szinten igazságosnak éreztem a végjátékot, valahol mégis előtört belőlem, hogy sokkal rosszabb vég is juthatott volna a szereplőinknek.