Egy ideje nagyon szeretem a történelemmel foglalkozó könyveket, így Lőrinc László könyve egyből felkeltette a figyelmem. Bevallom gimnáziumban utáltam a történelmet, mert annyira száraz volt és unalmas. Állandóan a helyszínekkel és évszámokkal foglalkoztunk, a tanár pedig meg sem próbálta élvezetessé tenni az óráját. Ezek a végtelennek tűnő unalmas órák pedig nem segítették elő, hogy egy minimális érdeklődést mutassak a tárgy iránt, inkább csak sodródtam az árral. Viszont kb. egy éve a kezembe akadt egy holokauszttal foglalkozó könyv és onnan megállíthatatlan volt az érdeklődésem a történelem iránt.
Lőrinc
László könyve pont az a könyv, ami érdekességekkel, vicces és a mai korban
használt szlenggel, messenger beszélgetések által mutatja be a magyar
történelmet EMÉSZTETŐ formában. Nem csak felvázolja szép rajzok kíséretében a
tényeket, hanem mindezt roppantul szórakoztató és vicces módon teszi. A séma
mindegyik szelfinél ugyanaz. Először egy kép, ami általában híres történelmi
szereplőket mutat be, majd pont ahogy facebookon is, láthatóak a kommentek, ami
a kép alatt született. A személyek itt megcsillogtatják éles nyelvüket, vicces
megjegyzéseket fűznek a történéshez. Ezután jön egy 2 oldalas beszámoló arról,
hogy mi is történt pontosan, mi volt igaz és mi nem. Majd kezdődik előröl a folyam
25 szefin át.
A
legjobban az tetszett, hogy nem csak triviálisdolgokról szólt, hanem olyan
eseményekről is, amiket az iskolákban nem említenek, mert vagy nem volt rá idő,
vagy pedig tananyagon kívül esik. Ezekből is számos dolgot és érdekességet
lehet tanulni a felvilágosoás koráról. Úgy gondolom, hogy az iskola szerepe,
hogy belenevelje a diákokat az adott ország kultúrájába és szokásaiba, viszont
ez nagyon nehéz, ha a diákot ez egyáltalán nem érdekli. A sok emészthetetlen
anyag unalmassá és szárazzá teszi a történelmet, az órák rövidsége és a
tananyagok sokasága miatt az érdekességekre már nem is jut idő. Pedig ezek
lennének azok a dolgok, amikkel fel lehetne kelteni és megszerettetni a
történelmet (vagy bármilyen tantárgyat) a diákokkal.
A
könyvben lévő rajzok és szelfik is nagyon tetszenek, mert kicsit megidézik a (legalábbis
számomra) a retro magyar népmeséket. Régen imádtam azt a mesét és kb. az összes
részét láttam így roppantul nosztalgikus volt. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni
fognak a rajzok, de ha a borító elnyeri a tetszést, akkor belül sem kell félni
a váratlantól.
Összességében
szuper volt a könyv és minden korosztálynak jó szívvel tudom ajánlani. A humort
leszámítva rengeteg olyan információt tartalmaz, amivel könnyebben emészthetővé
válik a történelem azok számára is, akik kevésbé rajonganak érte.
A bejegyzés a Prológus Bekuckózunk projekthetére készült. A könyvet köszönöm a Kolibri kiadónak. Ha a te érdeklődésed is felkeltette a könyv, ITT tudod megrendelni.
Fülszöveg:
"Merj
a magad értelmére támaszkodni! – szólt a felvilágosodás jelmondata, és mi is
erre bátorítjuk az olvasót: a nagy sikerű 25 szelfi-sorozat 3. kötetét is
kritikus gondolkodással forgassa (és közben persze legyen nyitott a humorra).
Ezúttal a török kiűzése utáni 130 év szereplői lépnek elénk: akad közöttük
átutazó művész és betelepülő jobbágy, a népre rátelepülő és a népet felemelő
uralkodó, híres feltaláló és gyári munkás, forradalmár és áruló (aki néha egy
és ugyanaz a személy).
Kiderül
például, miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött
Kempelen Farkas sakkautomatája, milyen praktikákkal védekeztek eleink a pestis
ellen, miért kell Beethoven egyik művét szemüvegben előadni, milyen
lelkiállapotban írta Kölcsey a Himnuszt, kik ültek a szabadkőművesek titkos
páholyaiban, elmesélhető-e vajon II. Rákóczi Ferenc és II. József élete
képregényben (eláruljuk, igen).
A
fejezetek végén található Hogy volt, hogy nem volt… nos, felér egy igazi
megvilágosodással: itt derül fény a kommentek igazságtartalmára és a
kommentelők személyére, egy izgalmas történelmi kor eseményeinek fontos
összefüggéseire."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése