Ez az első könyvem az írónőtől, de már az első néhány oldal után eldöntöttem, hogy beszerzem a korábban megjelent könyveit is. Ezt a hatást nem sok írónak sikerült eddig kiváltania belőlem, akinek pedig igen, annak sem ennyire gyorsan. Szerintem ez sokat elmond a könyvről.
Fülszöveg:
"Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel,
aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába.
Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra
flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.
Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok – de ha nem
vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást,
összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a
mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség,
amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van
rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?"
A szereplők a 20-as éveik végén és 30-as éveik elején
járnak. A karakterek személyisége nyomasztó volt, de mégis életszerű. Nem a
tökéletes főszereplőket kapjuk, akiknek semmi hibájuk és gyönyörűek, és okosak
és mindenki mindig rajong értük, hanem olyan hétköznapi embereket, mint
amilyenek mindannyian vagyunk. Pont ezért van nehéz dolgom az értékelésükkel,
ugyanis milyen jogon ítélek meg más embereket?
Alice egy sikeres, de visszahúzódó kicsit antiszociális
regényíró, aki egy kis egészségügyi gond miatt úgy dönt, hogy visszavonul és
„nyaral” egy kicsit, nekikezd a következő könyvének. Az utazása során
ismerkedik meg Tinderen Felixszel,
aki a helyi közösség tagja. Bár a szereplők nem voltak szimpatikusak, Felix
volt az, akit egyszerűen nem tudtam elviselni és nem tudom, hogy Alice hogyan
volt rá képes.
Eileen nagyon sikeres volt az egyetemen, - ahol Alice volt a
szobatársa és barátnője - de később csak sodródik az árral és nem tesz semmit
azért, hogy jobb legyen az életminősége, ellenben sokat panaszkodik. Simon pedig Eileen gyerekkori barátja,
szerelme és egyetlen szövetsége. Ő az, aki mindig megvédi a lányt és próbál
segíteni neki. A kettejük kapcsolatáról hamar kiderül, hogy - modern szóval
élve – bonyolult. Nehezen fejezik ki az egymás iránti érzéseiket és sokszor
félreértik egymást, ami sok problémát szül a kapcsolatukban.
(…) azért senki sem fizet, hogy olyasmit dolgozzam, amit szeretek, nem? Ez a munka lényege, ha jólesne, ingyen is megcsinálnánk.
Az ő életük egy szösszenetét követhetjük végig 300
oldalon keresztül, főleg a két lány szemszögéből. Van itt szó mindenről.
Szerelem, barátság, társas kapcsolatok, kis erotika, veszekedés, vita,
megcsalás. Látszólag a történet nem szól semmiről, de nem pont a fenti,
hétköznapi problémákkal küzd a legtöbb fiatal?
A felépítést tekintve felváltva vannak a két lány fejezetei. A fejezetek után mindig következik egy e-mail a másiknak, ahol az írónő használja a karaktereit, hogy a véleményét hangoztassa és kritikát fogalmazzon meg a világ dolgairól, de ezeknek néha se füle, se farka. Alice és az írónő között erős párhuzamot lehet vonni. (Mindketten sikeres írók, két korábbi könyvvel, stb). Alice sokszor kritikus szemmel figyeli a kiváltságos írok életét, de panaszkodik tulajdonképpen arról, hogy mennyire jó dolguk van.
Az írásmódot tekintve először kicsit megijedtem a
stílustól, de hamar belejöttem. Furcsa volt kezdetben, hogy nincsenek
kötőjelek, szinte az egész könyv egy egybefüggő szöveg, de ezt is meg lehet
szokni. Ezek a dolgok számomra nagyon egyedivé tették a könyvet és kicsit sem
voltak zavarók a kezdetleges sokk után. (Mindenképp érdemes beleolvasni vásárlás
előtt).
De amikor lebontottuk azt, ami korlátozott bennünket, mit akartunk építeni a helyére?
Összességében nekem nagyon tetszett ez a regény és az írónő
egyedi stílus. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyvem tőle, nagyon
kíváncsivá tett a Normális emberek
című regénye is. Nagyon gyorsan és könnyen olvasható, ha megszoktuk az
írásmódot. Az utolsó fejezetek kivételével az egész könyvet egy délelőtt
olvastam el úgy beszippantott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése